Amikor először találkoztam a jógával, még nem tudtam, hogy mennyire mélyen fogja átalakítani az életem. A gyakorlás során megtanultam, hogy a jóga nemcsak a test mozdulatairól szól, hanem arról is, hogy mennyire tudunk őszinték lenni önmagunkkal. Hogy képesek vagyunk-e szembenézni a félelmeinkkel, az ego játékával, a bizonytalanságainkkal – és közben megőrizni a hitünket, a bátorságunkat és az érzékenységünket. A matracon töltött idő számomra az igazság pillanata: ott nincs szerep, nincs maszk, csak a légzés, a mozdulat, és az, ami éppen van. Néha erő, máskor fáradtság. Néha magabiztosság, máskor kétely. De minden gyakorlás egy lépés közelebb önmagamhoz. A jóga megtanított arra, hogy a fejlődés nem lineáris, és a valódi hajlékonyság belül kezdődik – a gondolatokban, a hozzáállásban, a megengedésben. Fontos számomra a közösség ereje: az, ahogyan egymást támogatjuk, inspiráljuk és megtartjuk. Hiszem, hogy a jóga közös út — ahol a megosztás, a bizalom és a barátság legalább annyira gyógyító, mint maga a gyakorlás. A Shalát is ebben a szellemben hoztam létre: hogy legyen egy tér, ahol bizalom, figyelem és valódi kapcsolódás születik. Ahol mindenki megtalálhatja a saját tempóját, a saját erejét és az őszinteséget önmagával szemben. Egy hely, ahol fejlődni, megérkezni és újra feltöltődni lehet — testben és lélekben egyaránt. A jóga számomra nem cél, hanem út. Egy életre szóló tanulás, amelyben mindig van újdonság, felismerés és növekedés. Egy hely, ahol önmagunk lehetünk – őszintén, bátran és szeretettel. 💛