Utazásom Indiába - 1. rész

Gondoltál már arra, hogy heteket tölts a Himalája lábánál, egy ashramban, távol a mindennapi élettől, hogy elmélyülj a jógában és önmagadban?

2023 őszén négy hetet töltöttem India északi csücskében, a lenyűgöző Himalája lábainál. Egyedül vágtam neki ennek az útnak, így ez az utazás nemcsak fizikailag, de lelkileg is mélyen megérintett. Célom az volt, hogy mélyebb megértést nyerjek a jóga és a meditáció világáról, jobban megismerjem önmagam, és megtapasztaljam India valódi arcát. India kultúrája, természeti szépsége, gazdag gasztronómiája és sokszínű szokásai mind lenyűgöztek, ugyanakkor valahogy mégis ismerősnek tűntek, mintha összhangban lettek volna az elképzeléseimmel és azzal, amit a belső utazásról gondoltam. Nem egyszer hallottam ismerőseimtől, hogy ódzkodnak egy indiai utazástól a nem megfelelő higiéniai viszonyok, a környezetszennyezés, vagy akár a női egyenjogúság kérdése miatt. Őszintén szólva, bennem is voltak hasonló előítéletek, még ha ezt nehéz is beismerni. Az utazás során valóban szembesültem olyan helyzetekkel és dolgokkal, amelyek ezeket a feltételezéseket alátámasztották, ugyanakkor olyan élményekben is részem volt, amelyek teljesen megcáfolták ezeket a nézeteket (ezekről később írok bővebben). Fontos felismerni, hogy semmi sem pusztán fekete vagy fehér. Nagyon sok múlik azon, milyen hozzáállással és nyitottsággal közelítünk egy tőlünk eltérő, szokatlan világhoz.

Az utazásom középpontjában két hét ashram-élet állt, ahol lehetőségem volt elmélyülni a jóga egyik ágazatában, amelyet a Himalájai Jógatradíció szellemében tanulnak, tanítanak és gyakorolnak. Ez a tradíció évezredek óta létezik, gyökerei a védikus korba nyúlnak vissza. Magában foglalja a meditáció, a légzőgyakorlatok és a spirituális fejlődés különféle módszereit. A célja, hogy segítsen az egyénnek felismerni valódi önmagát, és elérni a legfelsőbb tudatosság állapotát. A tanítás mestertől tanítványra száll személyes és tapasztalati úton, ami különlegessé és hitelessé teszi ezt a hagyományt.

Tehenek az ashram udvarán - gyakran szentként tisztelik őket és különleges gondoskodásban részesülnek

Az ashramok Indiában spirituális menedékhelyek, ahol a belső elvonulás és az önismeret áll a középpontban. Az ország különböző pontjain találhatók kisebb-nagyobb közösségek, amelyek tiszta, rendezett és kulturált környezetet

biztosítanak a belső munkához. Persze, mint mindenhol, itt is találkozhatunk kevésbé megfelelő hellyel, kétes higiéniával és “guru”-val az élén. Szerencsém volt, mert egy olyan ashramot választottam, amely minden szempontból megfelelt az elképzeléseimnek. Egy egyszerű, de tiszta és barátságos környezetben találtam magam, amely tökéletes volt az elcsendesedéshez. Mintha egy védett burokban lettem volna, messze az indiai mindennapok káoszától, miközben a falakon túl egy egészen más világ kavargott. Érdekes tapasztalni mindkét valóságot, és megtalálni azt, ami a leginkább rezonál velünk.

Az általam választott ashram a Swami Rama Sadhaka Grama volt. Erről a helyről itt olvashatsz többet. A szállás kisebb, 2-4 fős házakban volt, amelyek saját

Swami Rama képe a gyakorlóteremben, ahol a napi meditációkat és jógagyakorlatokat végeztük

fürdővel rendelkeztek. A mindennapok szigorú, de támogató menetrendet követtek: a programok reggel 5:30-kor kezdődtek és este kilencig tartottak. Bár a részvétel nem volt kötelező, erősen ajánlott volt, hiszen ezért jöttünk – és meg is érte. A napokat meditáció, légzőgyakorlatok, relaxáció, ászanázás, filozófiai tanítások és karma jóga színesítette. A tanárok tartózkodóak, de rendkívül szorgalmasak és segítőkészek voltak, hatalmas tudásuk és elhivatottságuk egyértelműen látszott.

Egy nap az ashramban

A mindennapok szigorú, de mégis támogató rend szerint zajlottak:

• 5:30: Reggeli imák

• 5:45: Átmozgató gyakorlatok

• 7:30: Vezetett és csendes meditáció

• 8:00: Reggeli (csendben)

• 9:00: Seva (szolgálati tevékenységek, mint takarítás vagy szervezési munka)

• 10:00: Filozófia óra

• 12:00: Légzőgyakorlatok

• 13:00: Ebéd (csendben)

• 14:00: Pihenés, naplóírás, relaxáció

• 16:00: Tea

• 16:30: Hatha jóga

• 18:00: Csendes meditáció

• 19:00: Vacsora (csendben)

• 20:00: Esti program (előadás, kirtan, stb.)

• 21:00: Esti imák

A napjaim szinte minden percét struktúrált programok töltötték ki, mégis volt benne valami mélyen megnyugtató. 

"Adhikári" - spirituális vezető

Az itt tanított jóga nem a nyugaton megszokott, fizikai erőnlétre és hajlékonyságra fókuszáló stílus, hanem sokkal inkább a belső csendre, az

elmélyülésre és a spirituális útra helyezi a hangsúlyt. Kezdők számára is ideális volt, hiszen minden az alapoktól indult, de azok számára is kihívást jelenthetett, akik már haladó szinten gyakorolják a jógát. A hatha órák során a lassú tempó és a precizitás segített abban, hogy teljesen a jelenre koncentráljak, és ne kalandozzon el az elmém. Ez a megközelítés rávilágított arra, hogy a jógapózok, légzőgyakorlatok és egyéb technikák mind eszközök ahhoz, hogy a meditáció során kényelmesen, elmélyülten és hosszasan tudjunk ülni.

Olyan alapvető légzőgyakorlatokat tanultunk és végeztünk, mint a kapalabhati, a nadi shodana és a brahmari. Az esti programok között gyakran előadások vagy felvételek szerepeltek, amelyek Swami Rama vagy az alapító, Swami Veda Bharati tanításait mutatták be. Olyan témák kerültek elő, mint a szeretet, a tudás, az önvaló vagy az Atma Tattva Avalokanam – a legbelső lényünk, az önvalónk vizsgálata. A kírtán, az isteni nevek, mantrák vagy szent szövegek éneklése, különleges helyet kapott ebben az élményben. A kírtán Indiában az egyik legjobb élményem volt: a zene, a közös éneklés és a hangszerek harmóniája valahogy mindent összekapcsolt – másokat és engem is. Jó érzés volt ott lenni, részese lenni ennek az egésznek.

Az ashramban vegán ételeket szolgáltak fel, amitől eleinte kicsit tartottam, hiszen itthon gyakran eszem tojást, halat és sajtot. Ennek ellenére az ételek frissek, ízletesek és táplálóak voltak, és kellemesen felfrissült tőle a testem és a lelkem. Bár az étlap nem volt túl változatos, az étkezések szerves részét képezték az ottani életnek, és segítettek az egyszerűség elfogadásában.

Utazásom Indiába és az ashramban töltött idő néha kihívást jelentett számomra. Távol a megszokott környezetemtől, egyedül kellett szembenéznem az új helyzetekkel és megtalálnom a helyem. Az első héten ráadásul megbetegedtem – gyomorproblémák miatt három napig nem tudtam részt venni az órákon. Betegen, távol mindentől és mindenkitől, ami ismerős, különösen nehéz érzés volt. Mégis, a lakótársam gondoskodása és kedvessége sokat segített, és nagyon

A világ minden tájáról

jól esett, hogy nem maradtam teljesen magamra. Az első napok nehézségei után, ahogy az ismeretlen fokozatosan ismerőssé vált, egyre inkább megnyíltam az ottani élet szépségeire, és elkezdtem élvezni minden pillanatát. Az első napokban komoly kihívást jelentett az elmém elcsendesítése a meditáció során. Ha láttátok az Ízek, imák, szerelmek című filmet, pontosan úgy éreztem magam, mint Julia Roberts, ahogy az óra lassú mozgását bámulja. Otthon hozzászoktam a folyamatos rohanáshoz, a stresszhez és a pörgéshez, így időbe telt, mire az elmém végre 'fellélegzett' és igazán elcsendesedett. Az ashram nyugodt környezete, a meditációs terem energiái és a többi gyakorló elmélyült jelenléte nagy segítséget nyújtottak. Megtanultam értékelni az egyensúlyt az aktivitás és a passzivitás között, és azt is, hogy milyen fontos a megfelelő környezet kialakítása a meditációhoz.

Swami Rama: You do not meditate on your problems in order to solve them, but through meditation you see through the problems you have set up for yourself.

Az ashramban különböző országokból érkezett emberekkel találkoztam, ami még érdekesebbé tette az itt töltött időt. Bár hivatalosan csendben kellett volna elfogyasztani az étkezéseket, sokan ilyenkor is beszélgettek, ismerkedtek. Ez az interakció még gazdagabbá tette az élményt, hiszen rengeteget tanulhattam más kultúrákról és életutakról.

A következő blogbejegyzésemben részletesebben foglalkozom majd a csenddel, az önmagammal végzett belső munkával, valamint az ashramon kívüli indiai mindennapok izgalmaival. 

Írd meg kommentben milyen tapasztalataid vannak Indiával vagy egy ashram-mal kapcsolatban. Ha még nem jártál ott, meglátogatnád?